Különlegességét több dolog adta. A kiállítót elkísérték osztálytársai, a nemesvámosi Fehérlófia Waldorf Gimnázium kilencedikesei és – ahogy ők fogalmaztak – a „jó cselekedetet jelképező fényt” zenével és énekkel hozták magukkal. Nem volt véletlen az időpontválasztás sem. Varga Richárd, az iskola magyar- és drámatanára köszöntőjében Szent Márton nemes cselekedetét idézte, aki egy téli estén, találkozván egy nélkülöző koldussal, kardjával kettévágta vörös légionárius köpenyét, s egyik darabját annak vállára borította. Tudni kell, a római birodalomban a katonák öltözetének felét az állam biztosította, így mindent odaadott számára, amit adhatott, ami tőle tellett. Mintegy ezt jelképezve, s Szent Márton szellemét ébren tartva hoztak ők is magukkal éneket, zenét, művészetet, általa adva az idős embereknek valami jót. Műsorukkal, ifjú kiállító társuk pedig képeivel akar fényt gyújtani a világban, saját és mások életében. Megnyitójában Varga Richárd úgy értékelte, van remény, ha mai rohanó, bizonytalan világunkban, melyben elsiklunk az értékek mellett, kevésbé preferálva azokat, vannak fiatalok, akik pozitív életérzést sugározva a világ felé, a művészetbe fektetnek energiát, általa maradandót alkotva.  Maradandót, mert az alkotások, egy festmény, egy grafika, a művész pillanatnyi érzését kitolják időben, az öröklét felé. Tanítványa, Nagy Erik fél életét a szemlélők elé tárta a vásznakon. Az alkotás az önkifejezés formája számára, hétéves kora óta fest. Nagyanyja, Rébék Mária tanította az alapokra, vele közös kiállítása is volt a közelmúltban. Festőkurzusokra Simon M. Veronika festőművésznőhöz jár, az ott megszerzett ismereteket autodidakta módon fejleszti tovább. Az ifjú alkotó képei a gyönyörködtetés mellett érzéseket indítanak el bennünk, örömöt okoznak, kis megállásra késztetnek.

Müller Anikó Hanga

 

(képek)